Mirt most?
magnyom villamosa
vidm ponthoz rkezett,
csikorogva egy kanyarban,
s a megllban,
vrva a csilingre s az indulsra,
risplaktot bambultam,
egy rzsaarc sell
evianos palackot emelt ajkaihoz,
tiszta vizet a tiszta koszban,
s haja
a kk vzben lebegve
beszott kpzeletembe,
s tekergztt,
mint a hidra cspjai,
s fojtogatv vlt az rzs,
megszltani...
a buszt juszt is
villamosra cserlnm
n is,
fapadosra,
nyitott ajtajosra,
hullmz sneken
dajdajozva vezet
vidm vezet
s kurjongat kalauz,
ki lassan hazahz,
csikorogva,
s szememben mosoly,
ha szm morogva
szl is,
lassan mr megllhatna egyszer,
hisz szz ve keringnk itt,
s a magny mar, mint a vegyszer,
s br az utazs meghitt,
kicsit stlnk,
csupasz fk alatt,
virgra vrva,
meg meg llnk,
de a villamos haladt,
s ajtajt nem trta,
s gy beragadtam
a virtualitsba...
|