A l�t par�nyi pontjai,
az id� foszl� rongyai,
�sszefutnak mind, jelenbe,
s r�melnek rejtett jelemre,
mit csak sz�vem tudott,
s lelkem �rzett,
mi t�ged s�gott,
m�g �rted v�rzett,
s a tarka lepke sz�rnyra kel,
s napsug�ron �nekel

Azt�n,

csendben t�rt�nik valami,
n�mas�gban sem hallani,
p�kh�l�n�l v�konyabb sz�l,
mit egy rezd�l�s elkasz�l...

Az �let meg�ll az id�ben,
s elfelejti �nmag�t

Ver a sz�vem, ketyeg� �ra,
m�ly csend sz�ll a lebeg� t�ra,
arca v�z al�l t�tog,
n�zem, �s m�gsem l�tom,
t�voli idegen �,
szakad�, hideg es�.

S a gy�ny�r� pillang�,
mely tenyeremben rebbent,
visszab�boz�dik...