Tth Krisztina: Szilveszter
Ht elkergettem ezt az vet is, hnak ltzve most megy ppen el. Tudom, hogy vagy, csak nem velem, nem itt, de minden rendben mgis: ltezel,
kpzelt s foghat helyek hatrn ott egy msik este, s most, hogy gondolatban nztelek, csupa idegent lttam benne,
de n is, ha a tskm kipakolnm, csupa idegen holmi volna: zsebkend, kulcsok, elzott igazolvny, egyltaln, felismernl-e rla?
Mondand-e cipmrl kapsbl, hogy az enym? Tudnd-e, ahogy n egy fogasra akasztott kabtbl, vagy mg elbb, mg mieltt belpek?
Mintha tkrbl nznm a szobt: milyen tgas s ismers idegensg, nem lv msik ltem - t kne aludni ezt az estt,
aludnom kne slyos vekig. Merlj, merlj, ne juss eszembe, hogyha a nevem krdezik, ne gondoljak a te nevedre.
|