Villanyf�nyn�l kezdt�k sodorni,
onnan futott a t�li �jszak�ba,
azt�n egy l�mpaoszlopon
felakadt, �gy kellett ut�na-
menni �s gomboly�tani,
�gy is tiszta v�z lett a v�ge,
alig tudt�k cipelni ketten,
az eg�sz hajnalt k�r�l�rte,
v�konyodott �s p�rg�tt, mint a s�r�s
hangja szokott, ha v�lasz
n�lk�l kering egy �res lak�s
falai k�zt - reggelre m�r az
�sszes j�rd�t betekeregte,
onnant�l nem is h�zta senki,
ott k�gy�zott folyton a l�buk
k�r�l, nem tudtak hazamenni,
v�g�l az utcasarkon kett�-
t�pt�k, de mindig �j alakban
k�veti az�ta is �ket
susogva, k�szva, szakadatlan.