Szótlan...
Szótlan vagyok, hangom nem veszik. Búval sápaszt az est. Szemem csak téged lát, megvakultam, léptem bizonytalan, indulni kész, kezem meg-meg remeg, fejem ki van bélelve bársony tenmagaddal, szívem... Szívem nincsen már, eltaposta egy rossz pillanat. Jaj, rám dőlnek a falak! Elmúlt egy nap és nem láttalak
|