Egy régi nyár
Mint pár ügyetlen fotó, kitárul néhány nap ablaka. Csupán egy pillanat, de megáll az idő, hiába jön az alkonyat. Csók, séta, ölelés, sok volt vagy kevés, emlékeinket táplálta csupán, s nem maradt más csak a papírtulipán. Száz levél volt e nyár, sok remény és utazás, s mint rossz gyereket a haragos csősz, végül elűzte a kopogtató ősz
|