1

Kemence, lajtorja,
vörös az ég alja
szemem alatt

    Kedvem a nappal
    lefelé haladt,
    s már egész odavan

Meddig marad?
Meddig maradsz?

    Most ahol vagy, ott is maradj,
    sose ne is onnan elő gyere

2

Úgy kellesz nekem mint két nagy pofon
       mint hegyek alján a búvópatak
      mint madarak hajnali éneke a ködben
     mint szakadatlan monoton korbácsolás
    mint aszályban a sáskahadak
   mint távoli harangszó alkonyatban
  mit az utolsó narancsszín napsugár
 mint tövisek gennyes talpamba
mint meghalok ha nem jössz karomba

3

Fedele légy kutamnak
pihenője az utamnak
tapasza sajgó sebemnek
hűsítő esője lelkemnek

Légy takarója hidegemnek
melengetője fázásomnak
lengetője lelkem zászlajának
bársonytokja álmaim álmának

4

Egyengessed gödreimet,
töltsed ki mélyedéseimet,
javítsd ki tévedéseimet,
tapaszd be tátongó réseimet!

Vegyél belőlem, hogy egyre több legyek,
egyél belőlem, hogy én is jóllakjak,
meríts belőlem, hogy sose szomjazzak,
keríts belőlem, hogy határtalan legyek!

Foglalj el, hogy újra szabad legyek,
merülj el bennem, hogy könnyű legyek,
hordj el belőlem, hogy nőjenek bennem a hegyek,
ölelj egyre erősebben, hadd legyünk végtelenek!

Borulj rám, hogy fénybe érjek,
lobbants fel, hogy el ne égjek,
tapadj ajkamra, meg ne fulladjak,
állj mellém, hogy végre szaladjak!

5

Légy törvénye rendemnek,
légy örvénye tavamnak,
légy zenéje nyelvemnek,
légy ritmusa szavamnak!

Légy válasz az imádságomra,
légy egy csepp olaj nyikorgásomra,
légy holdfénye éjjelemnek,
légy falatja éhségemnek,
légy folt, kötés, tapasz,
légy ősz, tél, tavasz,

légy takaróm,
légy akaróm,
légy aranyam,
légy parazsam,

légy szikrám, villámom, tűzesőm,
      szivárvány csillámú bűverőm,
légy bennem élesztőm, kenyeret kelesztőm,
      választott bilincsem, veretett abroncsom,
légy titkom, kincsem, keletem, nyugatom,
      kiáltás, visszhang, csend és nyugalom,

             csend és nyugalom,
             csend, csend,
             nyugalom...

6

Jöjj utánam, légy a párom,
jó leszek majd, megpróbálom,
tisztaságod tisztaságom,
álmom veled már nem álom

7

Szánkóm száll a sziszegő szélben,
    fenyő gallyakon a hold fénye csurran,
csillagfény csiklandja csillogó cseppjeit,
    csermely lesz, s halkan tovasurran...

Álmom édes, lágy hóesés,
    mézillatú kaptár..
Feléd megyek...
    Felébredek

8

Veled terhes lelkem hátsóudvara.
Mint tövis, szúrja szívem
hangod méz íze
s hajad nefrit illata