Egy kép születése
Kék ruhás lányok jönnek az utcán,
nem látszanak, csak combtól lefelé.
Kicsik lehetnek, furcsán egyenes
szapora léptükkel, ünnepi cipőben
pattog a sarkuk lépve a járdán.
A nap átsüt hosszú szoknyájukon,
s vékonyka lábukat kékre festi a fény.
Augusztusi hőségben, álló levegővel,
a lugast a gesztenyelevelek lombjának
zöldjével világítja be a tűző napsugár.
Egy kertből kiröppenő
pettyeslabda repül át a téren,
s száll, száll a piros folt
a kékeken és zöldeken át,
s megáll a levegőben
a bal alsó harmadban.
Megáll az idő, megáll az élet,
kész a kép,
és örök a nyári délután.
S csak én érzem közben
a virágok édes illatát,
s csak én hallom benne
tündér kacagását...
|