Szétmúlás
Az Idő gyors léptű leány, rohanó patak, zúgó örvény, mindent magával ránt, semmi sem vet neki gátat. Változunk, ez az ármány, s ez az ármány a szépség. Változtat minden porszem, minden vízcsepp, minden lépés, minden pillantás, minden szó és minden gondolat, s főleg a gyors léptű leány, a rohanó patak... Változol te is, változom én is. Senki se tudja, ki, honnan, hová. A Halállal játszunk minden pillanatban. A Halál nem más, mint ha két ember egymástól távol, külön és függetlenül változik. S nem elég, hogy bármely pillanatban meghalhatnak egymás számára, még az ármány szépségétől is meg vannak fosztva. Az élet vizét nem tudja akárki megszerezni. Bár nem kell érte egy lépést sem tenni, mert bennünk van az, mindenkiben egy kevés. Aki megtalálja magában, már azt is tudja, hogyan kell használnia. S néha elég, ha az ember rájön egy gondolatra.
|