Szabó Éva: Neked
Jöttél színarany éjnek jöttél fekete napnak évek tengermélyéből robbanó pilanatnak.
Lettem színarany éjed lettem fekete napod évek kagylóhéjába merülő pillanatod.
Szememben nyílsz azóta szobámba hoz a reggel távoli esték partján lecsuksz a két szemeddel.
|