Tóth Krisztina: Jóslat
Ezt a ziccert naná, hogy nem hagyta ki az ördög, épp a vonaton utaztam - veszélyes zóna -, próbáltam gondolni másra, de egyre pörgött, hogy mi minden volt és mi is lehetett volna, mikor feleségül akart venni egy vadidegen ember, egy sodronypálya-vezető (?), aki a te neved viselte, Brasóig hallgattam válasz és nevetés nélkül, mint aki tudja, hogy ez az Ő műve, persze, mégis azt gondoltam ott a fülkében ülve, hogy nem leszek nélküled soha boldog. Mint egy megszidott osztály, álltak kint szemlesütve a kiégett földeken a napraforgók.
|