Tóth Krisztina: Szemhunyás
Gondolni, hogy helyén van, helytelen volt, hiába, hinni, hogy hűlt helyén majd fölmelegszik hiánya, hogy ami volt, fölenged, hullik rá másik ősz is, i majd utadra enged, útban levőt - meg őt is, alacsony, kába napba nézve most már ki merhet hinni, míg szembesütve szembesít és diderget, valahogy kínos is most, nem kellett volna mégsem, mi minden hülyeséget mondtál a Dérynében, küzdött vitézül ő is, boldogabbat ki látott vitéz, küzdő szemednél, ha véle szembeszállott, elég egy szemhunyás is meglátni, most is ott áll -
hátulról lépni hozzá. Ne lássa, hogy futottál.
|