Más versek : Tóth Krisztina: A fájdalom természetéről, |
Tóth Krisztina: A fájdalom természetéről,
mely lényegében földeríthetetlen. Van, aki meg se szólal. Báva szemmel figyel és dől előre-hátra, belső ritmus szerint. Vagy jobb esetben
feláll, feldönt egy széket és esetlen léptekkel kimegy, nem is nézve hátra, csak fojtva, gondolatban, és a háta sokáig vibrál még a képkeretben,
nem kér tüzet, nem gyújtja fel magát, merész ötlete nem támad a síneken, megy át a hídon, éppen csak lenéz -
- mit kellett volna tennem? Rezzenéstelen arccal táskámba nyúlni és rád lőni, mint filmeken?
|