Szabó Éva: Karácsony
Ahány szerelem, annyiféle, mezitláb járok a havon. A szaloncukros papírban kavics, és láthatatlan rács az ablakon.
Konyhámban már kész a sült, a bor, Gyerekeim az udvaron várják, hogy lángot vessen a csillag. Hiszik-e még a jászolt? - Nem tudom.
Mennyből az angyal... Merre tűnt? Hová vezet a múltba fagyott lábnyom? Ki gyújtja meg azt az egyetlen gyertyát a gyerekkorba nyúló fenyőágon?
|