Más versek : Tóth Krisztina: A késő délutáni órákról |
Tóth Krisztina: A késő délutáni órákról
Elalszol, kába kézzel fölveszed ruhádat, alvajáró délután vezényel át a párálló Dunán, lassítva lépegetsz a víz felett,
olyan puhán, hogy észre sem veszed hová haladsz, csak követed bután, ahogy kanócként végigég Budán a járda és a házig fölvezet,
pupilla-pilla nélkül néz a hold a trópusvillogású parkra, megállt a fellocsolt és elhagyott
parkoló kövén egy labda, és kékes robbanásban bámulod, ahogy forogsz egy égő testbe varrva.
|